A forrásszínekkel vagy direktszínekkel történő nyomtatás esetén szükség lehet annak ellenőrzésére, hogy a ténylegesen elért szín eléggé egyezik-e a forrásszínnel. Azt is érdemes lehet ellenőrizni, hogy a nyomtató általánosságban mennyire pontosan adja vissza a színeket az adott hordozó esetében. Ehhez tudnia kell, hogyan fejezzük és számítjuk ki a színeltéréseket.
Ebben a fejezetben több számítási módszert ismertetünk, és megmagyarázzuk, hogyan lehet azokat a színek kiértékelésére használni.
A színeket mindig egye eszközfüggetlen színtéren vetjük össze. Ilyen például a CIELAB színtér. A CIELAB színtéren szó szerint vonalat húzhat a két szín között, így láthatja, hogy milyen mértékbe hasonlít egymáshoz vagy különbözik egymástól a kettő. Ezért a színeltérésekre úgy is szoktak hivatkozni, mint a két szín közötti távolságra. A CIELAB színtéren a színek úgy jelennek meg, ahogyan az emberi szem látja azokat. A különbséget leíró érték azt is jelzi, hogy az eltérés szemmel látható lesz-e.
A két szín vagy két színcsoport közötti eltérés színmutatókkal is kifejezhető. Ebben a témakörben először bemutatjuk a CIELAB színteret, majd leírjuk az abból származtatott színmutatókat.
A CIELAB színteret a Commission Internationale d'Eclairage (CIE) dolgozta ki, és háromdimenziós gömbből áll, amelyben mindegyik színhez egyedi pozíció tartozik. A Lab-színérték a szín CIELAB színterületen való elhelyezkedését adja meg.
A varioPRINT iX-series profiljai, színellenőrző tesztjei, direktszín-könyvtárai és hordozócsalád-kalibrációi mind a CIELAB színteret használják a színértékek meghatározására és a színek közötti eltérések eszközfüggetlen kifejezésére.
A nyomtatott színek CIELAB-színértékének leolvasásához használja spektrofotométert. A PRISMAsync Print Server szoftvere tovább számításokhoz is felhasználja a mért Lab-értékeket.
A CIELAB színtérnek két változata létezik: CIE L*a*b* és CIE L*C*h*.
A CIE L*a*b* színteret a színek leírásához, valamint a színeltérések láthatóvá tételéhez használjuk. A CIE L*a*b* színtér alapja, hogy az emberi szem három jellé alakítja a vizuális információkat: világos–sötét, piros–zöld és sárga–kék.
CIE L*a*b*A CIE L*a*b* színtér a következő összetevőkből áll:
L* – a „világosság” összetevő, amely 0 és 100 közötti skálán mozog.
a* – a „piros–zöld” összetevő, amelynél a +a* jelzi a piros, míg a -a* jelzi a zöld színt, és amely -128 és +127 közötti skálán mozog.
b* – a „sárga–kék” összetevő, amelynél a +b* jelzi a sárga, míg a -b* jelzi a kék színt, és amely -128 és +127 közötti skálán mozog.
A CIE L*C*h* az L*, a C* és a h* összetevőket használja: a C* és a h* összetevőket a CIE L*a*b* modell a* és b* koordinátáiból számítjuk ki.
A színek ugyanazon a ponton helyezkednek el a CIE L*C*h* és a CIE L*a*b* modellekben, de eltérő jelölést kapnak.
CIE L*C*h*Az L*C*h* színtér a következő összetevőkből áll:
L* – a „világosság” összetevő, amely 0 és 100 közötti skálán mozog. Az L* összetevő megegyezik az L*a*b* összetevővel.
C* – a „telítettség” összetevő, amely a világosság tengelyétől való eltérést fejezi ki, és a tengelyek metszésénél található 0 értéktől 100 fölé terjed.
h* – a „színárnyalat” összetevő fokban kifejezve, amelynél a 0° jelenti a +a* tengelyen való elhelyezkedést, a 180° pedig a +a* tengelyen való elhelyezkedést.
A két szín közötti eltérés kifejezésére használt legelterjedtebb mutató a CIELAB rendszerben a Delta E. A Delta E érték arra utal, hogy az emberi szem mekkorának érzékeli a színeltérést.
A Delta E azonban nem mindig szolgáltat elegendő információt a színek közötti eltérésről. Ezért a legtöbb színellenőrzés során más mutatókat is használunk. A Delta E értékek értelmezése mindig szubjektív lesz. Az adott Delta E érték hatása az alkalmazástól és a színtől is függ. Például az emberi szem pontosabban meg tudja különböztetni egymástól a szürkés színeket, mint a telítettebb színeket.
Két szín közötti különbség a CIELAB rendszerben A következő Delta E-tartomány azt mutatja be, hogy hogyan lehet értelmezni a Delta E értékeket az adott szín értékelése során.
Az 1-nél kisebb Delta E értékeket az emberi szem nem képes érzékelni.
Az 1 és 2 közötti Delta E értékeket csak rendkívül alapos megfigyeléssel lehet észrevenni.
Az 2 és 10 közötti Delta E értékeket már egy felületesebb szemlélő is meglátja.
A nyomtató a Delta E két változatát használja:
Az egyik az ipari szabvány Delta E 2000, △E00.
A másik pedig a Delta E 1976, △E76, amely egy egyszerűbb és pontosabb távolságszámításon alapul.
A Delta E teljes színeltérésnél több színeltérési információ kifejezéséhez a rendszer a △H (Delta H) árnyalathibát használja.
A Delta H a világossági és színtelítettségi különbségek figyelmen kívül hagyásával megmaradó színeltérésként képzelhető el.
A △L (Delta L) a két szín világossága közötti különbség. A |ΔL| a △L (Delta L) abszolút értéke.
A súlyozott |ΔL| nagyobb hangsúlyt helyez a világosszürkék színeltéréseire, ahol a K érték kisebb mint 50%. A súlyozás célja a világossági tényező jelentőségének csökkentése nagyon sötét szürkék esetén. A sötétszürke színű területeken az emberi szem általában nem képes észlelni a hibákat. Ez a súlyozás megfelel az IDEAlliance G7 specifikációnak.
A szürke tengely közelében, más szóval a közel semleges színek esetén a Delta H használata nem eléggé megfelelő. Helyette a △Ch (Delta Ch) mutató használata javasolt.
A színezetdússág nevű mutató képes kimutatni a szürkeegyensúly-hibákat.
A súlyozott ΔCh nagyobb hangsúlyt helyez a kompozit szürkék közötti színeltérésekre, ahol a C kisebb mint 50%. A súlyozás célja a szürkeegyensúly jelentőségének csökkentése nagyon sötét szürkék esetén. Ezeket a sötétszürke hibákat nehéz kezelni, és rendszerint fekete tintával nyomtatják őket. Ez a súlyozás megfelel az IDEAlliance G7 specifikációnak.