A színeltérések az igényelt és az előállított színek közötti eltérések. Ezeket a színeltéréseket olyan tényezők okozhatják, mint például a nyomtatási környezet, a nyomtató állapota, a hordozó és a kimeneti profil.
A színmegjelenítési modellek olyan matematikai modellek, amelyek leírják az emberi színlátás érzékelhető jellemzőit. A szín érzékelhető tulajdonságai a következők: világosság, árnyalat és telítettség.
A kért színek, a nyomtatott színek és a mért színek három számértékkel definiálhatók, amelyek megfelelnek a szín érzékelhető tulajdonságainak. Ez a három számérték együttesen egy háromdimenziós színteret alkot. Ez az ábrázolás lehetővé teszi a színkülönbségek kiszámítását egy színtér két színe közötti távolság kiszámításával, például a kívánt szín és a nyomtatott szín között.
A leggyakrabban használt színmegjelenítési modellt a Commission Internationale d'Eclairage (CIE) kínálja – ez a CIE L*a*b* (CIELAB).
Ebben a modellben:
az L* jelenti a világosságot (0–100).
az a* jelenti a zöld-vörös tengelyt (-128 – +127).
a b* jelenti a sárga-kék tengelyt (-128 – +127).
Az a* és b* tengelyek a vizuális feldolgozás egyik aspektusa szerint vannak strukturálva, melyet szembenállásnak nevezünk: egy szín nem lehet egyszerre zöld és piros, és nem lehet egyszerre sárga és kék sem.
A CIE L*a*b* modellben az a* és b* koordinátákat együttesen használjuk a színárnyalat (H) és a telítettség (C) meghatározására.
A CIELAB színtér eszközfüggetlen, és a színeltérések emberi észlelésének módján alapszik. Ezek a fő okai annak, hogy miért a CIELAB színteret alkalmazzuk a színeltérések jelzésére, az alább ismertetett színmutatók használatával.
A Delta E a színkülönbség leírására legáltalánosabban használt mutató. Leírja az egyenes távolságot tetszőleges két pont között a CIELAB színtérben. Ezáltal a világosság, a színárnyalat és a telítettség különálló attribútumait egyesíti.
A Delta E 1976, △E76 teljes mértékben le van írva a fenti mondatban. A Delta E 2000, △E00 azonban módosítja ezt a definíciót, hogy figyelembe vegye az emberi színlátás által mutatott élesség különböző szintjeit a vizsgált színek alapján.
A következő Delta E00 tartomány azt mutatja be, hogy a Delta E értékei hogyan értelmezhetők adott színértékelés esetén.
Az 1-nél kisebb Delta E00 emberi szemmel nem érzékelhető.
Az 1 és 2 közötti Delta E00 közeli, alapos megfigyeléssel észrevehető.
Az 2 és 10 közötti Delta E00 már ránézésre is észrevehető.
A Delta E teljes színeltérésnél részletesebb színeltérési információ kifejezéséhez a rendszer a △H (Delta H) árnyalathibát használja.
A Delta H a világossági és telítettségi különbségek figyelmen kívül hagyásával megmaradó színeltérésként képzelhető el. Az árnyalatkülönbség a három elsődleges szín (cián, bíbor, sárga) közötti kapcsolat változásairól tájékoztat.
A △L (Delta L) a két szín világosságbeli különbsége. A |ΔL| abszolút értéke△L (Delta L); függetlenül attól, hogy a célszín és a mért szín közötti változás negatív vagy pozitív.
A súlyozott |ΔL| kisebb hangsúlyt fektet a sötét területek világosságbeli különbségeire, mivel az emberek nehezebben érzékelik a sötét színek közötti különbségeket.
Az emberek egyre nehezebben érzékelik a pontos árnyalatkülönbségeket, ahogy a színek közel kerülnek a semlegeshez. A △Ch (Delta Ch) hasznosabb mutató lehet olyan helyzetekben, amikor a semleges színegyensúly kérdéses. A Delta Ch konvergálja a színárnyalatot a telítettséggel, és a semleges színtengelytől való távolság kombinált mértékét adja meg.
A súlyozott Delta Ch kisebb hangsúlyt fektet az 50% feletti semleges színkülönbségekre, ami nagyobb eltérést tesz lehetővé a nehezebben megkülönböztethető sötétszürkéknél.
Számos átlagos Delta színmutató van, mint például: [Átlag ΔE00] vagy [Átlag ΔCh kompozit szürkék]. Ezek a színmutatók az átlagos Delta értéket jelzik az összes kiszámított Delta mérésből meghatározva.
Az átlagos mutatók jobban jelzik, hogy általában mi igaz az általános színegyeztetési teljesítményre vonatkozóan.
Van egy maximális Delta mutatószám, például [Maximum ΔE00 CMY összefüggő] vagy [Maximum ΔH CMYK összefüggő és RGB felülnyomtatás]. Ezek a színmutatók a legmagasabb (legrosszabb) Delta értéket jelzik az összes kiszámított egyedi Delta mérés közül.
A maximális Delta mutatók a színtér legrosszabbul teljesítő színeinek helyére és mértékére mutatnak.
A 95. percentilis Delta mutatókat a maximum Delta mutatók alternatívájaként használjuk. A 95. percentilis Delta mutatók esetén a legrosszabb 5%-nyi mérést el kell vetni.
A 95. percentilis Delta mutatók azért fontosak, mert a maximális Delta mutatók nagyon érzékenyek. Ez az érzékenység növeli a helytelen ellenőrzési eredmény esélyét: a színellenőrzés sikertelen, ha a színminőség valójában megfelelő, és a nagy színkülönbségeket okozhatják mérési hibák vagy nyomtatási műtermékek is.
A teli színek egyedi színelemek (cián, bíbor, sárga, fekete), 100%-ban nyomtatva. A felülnyomtatások bármely két színelemet jelentenek kombinációban nyomtatva (bíbor sárgával, cián sárgával vagy cián bíborral). A teli színekkel és a felülnyomtatásokkal kapcsolatban számos színmutató létezik, mint pl. a [Maximum ΔE00 CMYK összefüggő] vagy a [Maximum ΔE76 RGB felülnyomtatás].
A teli színek és a felülnyomtatások mérése azért fontos, mert jelentős hatással van a teli színből származó színek potenciáljára. Ha a teli szín gyenge, az más keverékekre is hatással lehet.
A kompozit szürke más színekből (cián, bíbor, sárga) álló szürke. Ezek a helyesen egyensúlyozott színek semlegesítik egymást, és semleges (vagy akromatikus) szürkét hoznak létre.
A kompozit szürke mérése azért fontos, mert az emberi szem nagyon érzékeny a semleges színek eltéréseire. A semleges szürke enyhe színárnyalata azonnal látható.