A színellenőrző tesztek objektív módszert kínálnak annak ellenőrzésére, hogy a nyomtató képes-e szimulálni egy referencia nyomtatási állapot színeit egy adott médián.
A nyomtatási állapot a nyomtatási rendszer minden olyan tulajdonságát jelenti, beleértve a médiát (nyomtatási anyagot), amely befolyásolja a nyomat színeit. Példa a gyakran használt nyomtatási állapotra a FOGRA39: ofszet kereskedelmi és szaknyomtatás ISO 12647-2 szerint, 1-es vagy 2-es típusú papírra (fényes vagy matt bevonatú hordozó, 115 g/m2).
Színellenőrző tesztet több ok miatt is végezhet:
Önt az érdekli, hogy a nyomtató a színeket a kiválasztott médiára a referencia nyomtatási állapotnak megfelelően képes-e kinyomtatni.
Önt az érdekli, hogy a nyomtató az idő múltával is képes-e ugyanazokat a színeket nyomtatni a kiválasztott médiára.
Ha ellenőrizni szeretné a színmegjelenítést az olyan digitális nyomtatási tanúsítványok alapján, mint amilyen a FOGRA Print Standard Digital Certification, a FOGRA Validation Printing System Certification vagy az Idealliance® Digital Press Certification Program.
Ön ellenőrizni szeretné a színvisszaadást a kiválasztott médián, a saját referencia nyomtatási állapotával összevetve. Ennek érdekében saját tesztet hozhat létre, és meghatározhatja saját nyomtatási körülményeit, minőségi és toleranciaszintjeit és mutatóit.
Egy tipikus színellenőrző teszt néhány lépésből áll:
A színellenőrzés megkezdése előtt történik a nyomtató kalibrálása.
A nyomtató egy színkezelési sávval ellátott tesztábrát nyomtat ki.
A nyomtatási munka színkezelési beállításai olyanok, hogy a referencia nyomtatási állapot a lehető legpontosabban szimulálható legyen.
A tesztábra nyomtatása a PRISMAcolor Manager alkalmazásból (letöltési és nyomtatási munkafolyamat), valamint a PRISMAcolor Manager alkalmazáson kívülről (külső színkezelési sáv munkafolyamat) indítható. A külső színkezelési sáv munkafolyamat akkor használható, ha a támogatott színkezelési sávok egyike már elérhető a nyomtatón. Például egy színkezelési sáv lehet egy szabványos ellenőrző munka része, illetve nyomtatható egy közönséges nyomtatási munka lapjának szélére is.
A nyomtatott színkezelési sáv színei spektrofotométerrel mérhetők.
Meghatározható a mért és a referenciaszínek közötti színkülönbség.
A referenciaszínek azok a színek, amelyek a referencia nyomtatási állapottal történő nyomtatáskor keletkeznének, például a fényes bevonatú médiák színei szabványos ofszetnyomógépen nyomtatva abban az esetben, ha a referencia nyomtatási állapot a FOGRA39. A PRISMAcolor Manager alkalmazásban a referenciaszínek (CMYK értékek) és a kapcsolódó Lab értékek megjelennek a referenciaérték-készletben.
A hagyományos egymás melletti értékelési mód azt ellenőrzi, hogy a nyomtatott színek pontosan megfelelnek-e a referencia nyomtatási állapot színeinek. A hordozóhoz viszonyított értékelés figyelembe veszi, hogy a nyomtatott és a referencia hordozó papírfehér értékei eltérők lehetnek. Ezért a hordozóhoz viszonyított mód egy algoritmust használ az eltérő fehérpontok kiegyenlítéséhez. Az Idealliance® tesztek által használt SCCA (Substrate-Corrected Colorimetric Aims) értékelési mód szintén a hordozóhoz viszonyított értékelésen alapul.
Két mérési mód használatos a színellenőrzésnél: M0 és M1. Az M0 mérés azt jelenti, hogy a színminta mérésénél nem veszik figyelembe a megvilágítás UV részét. Az M1 mérés tartalmazza a megvilágítás UV részét is.
Ha egy média optikai fehérítőt tartalmaz, hogy az anyag fehérebbnek tűnjön, az M0 mérés értéke jelentősen eltér az M1 mérésétől. Ha egy média nem tartalmaz optikai fehérítőszert, az M0 és M1 mérések értékei hasonlóak.
Az újabb referencia nyomtatási állapotok (pl. GRACoL 2013, bevonatos) az M1-et használják a referenciaértékek meghatározásához, míg a régebbiek (pl. GRACoL 2006, bevonatos) az M0-t használják. A referencia nyomtatási állapotban megadott mérési módot használja fel a spektrofotométer a nyomtatott színkezelési sáv mérésekor.
A színértékelési módszerek színmutatókat alkalmaznak annak eldöntésére, hogy a nyomtatott színek elég közel vannak-e a referenciaszínekhez, vagy sem. A tűréshatár vagy küszöbérték beálltására az értékelés előtt kerül sor. A szint azt határozza meg, hogy a kiszámított különbség mikor elfogadható, és mikor nem. A toleranciaszintet egy △(Delta) érték is mutatja.
Abban az esetben, ha a színkülönbség mutatóinak mért értékei kisebbek, mint a referencia nyomtatási állapotban meghatározott tűréshatárok, a teszt sikeres. Ellenkező esetben a teszt sikertelen.
Néha több tűréshatár van meghatározva mutatónként. Ezeket a többszörös tűréshatárokat minőségi szintekként is ismerjük. Ha a mért mérőszám értéke kisebb vagy egyenlő, mint a tűréshatár, akkor a mérőszám megfelel az A minőségi szintnek. Ha a mért mutató értéke magasabb, mint az összes meghatározott tűréshatár, akkor a mérőszám sikertelen. A színellenőrző teszt csak akkor sikeres, ha egyik mutató értéke sem nagyobb, mint a tűréshatár. A teszteredmény minőségi szintje megegyezik az egyes mutatók minőségi szintje közül a legalacsonyabbal.
A PRISMAcolor Manager alkalmazásban a színmutatókat és a hozzájuk tartozó tűréshatárokat egy mutatótolerancia-halmazban határozzák meg.